Nyilván azokban az országokban, ahol - miként pl. az USA-ban - az a hivatalos álláspont, hogy "a fogyasztónak mindig igaza van". A másik véglet persze az, hogy a vásárlót láthatatlan (és enyhén bosszantó) elemnek tekintik - nos, az ilyenek nem is kerültek fel arra a 10-es top listára, amelyet a 2015-ös adatok szerint az USA vezet, és amelyen azért nem csak nyugati demokráciák találhatóak meg, hanem például Kína és az Egyesült Arab Emirátusok is. Szokás szerint érdekes lenne tudni, hogy mi a helyzet Magyarországon, de erről sajnos nem szól a felmérés. Íme, a további részletek:
1. USA – 95,6%
2. Kanada– 95,8%
3. Nagy-Britannia – 96,2%
4. Kína – 80,3%
5. India – 83,4%
6. Új-Zéland – 96,3%
7. Ausztrália – 95,5%
8. Belgium – 97,8%
9. Egyesült Arab Emirátusok – 94,1%
10. Japán – 92,0%
http://www.misgl.com/blog/customer-service-satisfaction-across-the-globe/
Legalábbis abszolút mértékben mindenképpen. Ráadásul Trump bejelentette, hogy a 2018-as katonai költségvetést 54 milliárd dollárral (vagyis mintegy 10 százalékkal) megnöveli, noha az már a jelenlegi is több, mint amennyit Kína, Oroszország, Franciaország, Japán, Indiai és Szaúd-Arábia együttesen költ a fegyverekre. Más felől persze az USA azzal, hogy a GDP-jének valamivel több, mint a 3 százalékát fordítja erre, GDP-arányosan jócskán le van maradva Szaúd-Arábia mögött (ahol ez több, mint 10 százalékkal nagyobb); és Oroszország is 5,4 százalékot szán erre a célra. Kína viszont mindössze 1,9 százalékot. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Arányaiban valószínűleg nem ott, mint ahol gondolnánk, ugyanis Oroszországban csupán a halálos autóbalesetek kevesebb mint egytizedében játszik szerepet (ugyanannyiban, mint Németországban); és az USA-ban is "csak" az egyharmadában. Amúgy ez utóbbi, meg Ausztrália között mindössze 1 százaléknyi az eltérés - annál inkább van viszont Indiához és Kínához (ahol ez a szám alig 5, illetve 4 százalék), illetve Dél-Afrikához viszonyítva, ami a rekordot tartja 58 (!) százalékkal. Vegyük persze észre, hogy itt az ittas vezetés miatt bekövetkező halálozásokról beszélünk, és ha az utak (autók, vezetési stílusok) amúgy nagyon nem biztonságosak, akkor arányaiban kisebb lesz a részegség miatti tragédiák száma. Magyarország nem szerepelt a felmérésben, Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Elég nagy különbségek vannak, de az azért biztos, hogy ezen a területen nem a nyugdíj előtt állók dominálnak. Marc Zuckerberg még 2007-ben azt jelentette ki, hogy "a fiatalabbak okosabbak" (szó szerint "smarter"), és talán nem meglepő, hogy a legfiatalabbak a Facebook-nál dolgoznak: az átlagéletkor itt mindössze 28 év; míg a Google-nél 30; az Amazonnál és az Apple-nél pedig 31. A Microsoftnál sem sokkal több (33), viszont az IBM-nél 38 és a HP-nél 39.Amúgy pedig a Business Insider által megkérdezett idősebbek (50 felettiek) a számítástechnikai cégeknél - nem különösebben meglepő módon - mindenütt "ageism"-re (életkor szerinti, hátrányos megkülönböztetésre) panaszkodtak. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Az orosz állampolgárok majdnem fele (egészen pontosan 46 százalék) viszonyul pozitívan Sztálinhoz, a szovjet korszak diktátorához. Ez a legmagasabb érték az utóbbi 16 évben (azóta, hogy a Levada nevű közvéleménykutató cég 2001-ben elkezdte ezzel kapcsolatban szondázni az emberek véleményét, és amikor egyébként szintén magas: 38 százalék volt az elfogadottsága). Jelenleg 32 százalék "respektálja" Sztálint; további 10 százalék "szimpatizál" vele és a kedvelők közül a maradék 4 százalék egyenesen "csodálja". Ugyanekkor 10 százalék nem válaszolt; 22 százalék pedig semlegesen állt a szovjet diktátorhoz (ami egyben ezt jelenti, hogy többeknek van pozitív, mint negatív véleménye róla). Gorbacsovot és Jelcint viszont csupán 8, illetve 16 százalék találta pozitívnak. Részletekért kattintson az alábbi linkre.
Beleértve minket is. Amiből persze rögtön sejteni lehet, hogy jelentős részben "baráti tevékenységről" (pl. katonai képzésről), nem pedig éles bevetésről van szó: gondoljunk csak Izlandra, Kanadára vagy éppen Magyarországra. Másfelől Jementől Afganisztánig számos helyen harcolnak is az amerikai elit egységek, és eközben az esetek valamivel több, mint a felében a Közel-Keleten kapnak szerepet (2006-ban még öt esetből négyszer ott volt rájuk szükség). Eközben az afrikai bevetések száma 1600 (!) százalékkal nőtt. Mindenesetre - békés vagy nem békés katonai jelenlét- ezek a számok jól mutatják, hogy jelenleg mennyire egyedülálló szerepet játszik az USA a világpolitikában. Nagyításért kattintson az alábbi térképre.
Ami azonban nem az, mint aminek elsőre valószínűleg látszik. 1998-ban 398-an; 2014-ben valamivel kevesebb, mint 3500-an (egészen pontosan 3415-en) adták vissza az amerikai állampolgárságukat - két évvel később viszont már közel 5500-an (=5411). És még olyan véleményeket is hallani, hogy a lista nem pontos, és valójában több emberről van szó - de akárhogy is legyen, miközben egyáltalán nem egyszerű hivatalosan is amerikaivá válni, az utóbbi időben egyre többen tartják ezt egyre kevésbé kívánatosnak. Viszont ez egyfelől az Amerikai Egyesült Államok populációs politikájára vajmi kevés hatással van: 2015-ben (az utolsó évben, amelyről már teljes adatsorunk van), durván 730 ezren (=
Miután annyit lehet hallani a magyarok elvándorlásából fakadó problémákról, talán meglepő, hogy a mi esetünkben például 6 százalék él huzamosabb ideig külföldön - és ez kevesebb, mint bármelyik, minket határoló országé. Szlovákiában például 6,3, míg Ausztriában 6,7 százalékról beszélhetünk - de ott van Románia is a 17,5 meg Horvátország a maga 20,4 százalékával - és akkor Bosznia-Hercegovina bízvást mellbevágónak nevezhető 43,3 százalékát még nem is említettük... A másik véglet persze Spanyolország, ahol alig 2,8 százalék nem él otthon. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Egészen pontosan a korrupciópercepció világtérképén, amely nem azt tünteti fel, hogy mennyire vagyunk korruptak, hanem azt, hogy mennyire érezzük annak magunkat (esetünkben értelemszerűen a magyar rendszert). A helyzet világviszonylatban a legjobb Dániában, Új-Zélandon meg Finnországban, de például Szingapúrnak sincs sok oka panaszra, míg a sereghajtó Szomália (közvetlenül előtte pedig Szíria, Dél-Szudán és Észak-Korea található). Ami pedig minket illet, előttünk Horvátország és Malajzia, velünk együtt Jordánia és Románia van, és ezzel a 176, a listán szereplő országból az 57. helyen állunk - viszont az utóbbi években egyre rosszabbul teljesítünk. A térképen minél pirosabb, annál rosszabb - nagyításért kattintson az alábbi képekre.
Nos, többet, mint 2015-ben - annak ellenére is, hogy Obamát az a vád érte, hogy nem lép fel elég határozottan külföldön. A célpont elsődlegesen Szíria (ezen valószínűleg senki sem csodálkozik) és Iraq volt (e viszont mintha kevésbé lenne benne a köztudatban). De bombáztak Afganisztánban is, Jemenben... és így tovább. Összesen pedig 3 ezerrel több bombát dobtak le, mint az előző évben. Részletekért kattintson az alábbi linkekre.
A WHO becslései szerint míg tíz évvel korábban az emberiség egynegyede, 2015-ben már csak az emberiség egyötöde dohányzott, de Indonéziában például még ma is emberek több, mint háromnegyede rendszeresen rágyújt.Afrikában és a mediterrán térségben egyelőre egyre többen és többen dohányoznak, és a számuk (bár arányaiban kisebb) abszolút mértékben nagyobb, mint 2005-ben - ez ma majdnem 950 millió dohányost jelent. Úgyhogy a dohányzásból származó bevételek is majdnem 30 százalékkal nőttel egy évtized alatt. Az alábbi ábra azt is megmutatja, hogy a jelenlegi előrejelzések szerint mire számíthatunk 2025-ig. Részletekért kattintson az alábbi linkre.
Természetesen attól függ, hogy mihez viszonyítjuk: míg Európán belül nem dicsekedhetünk, meglepő módon összességében még mindig több pontot kaptunk, mint Kanada az olyan szempontok alapján, mint pl. a költségek, hatékonyság, eredményesség (ami személy szerint meglep, de a 2010-es adatok szerint így van). Amúgy viszont a hollandok az elsők, a németek másodikok és az izlandiaknak jutott a harmadik, míg nekünk a 22. hely, és a volt szocialista országok közül többek között Csehország és Szlovénia is jócskán megelőzött minket. Szlovákia viszont látványosan rosszabbul teljesít nálunk, és Bulgáriában lehet a legrosszabb betegnek lenni. Nagyításért kattintson az alábbi képekre.
A különböző felmérések különböző számokat adnak meg a kínai kereszténység nagyságával kapcsolatban (hozzávetőleg 2 - 3 százalék), míg Kínán belül egyes keleti részeken, ahol a legnagyobb a koncentrációjuk, az emberek akár 6 - 7 százaléka keresztény. Ehhez képest az iszlám inkább a nyugati területeken dominál (van olyan tartomány, ahol majdnem 60 százalék), és a különböző felmérések szerint a kínaiak 1,5 - 4 százaléka iszlám hitű (hát igen, a pontos érték itt is elég bizonytalan). Érdemes megfigyelni, hogy egyes, középső területek a leginkább érintetlenek a keresztény, illetve az iszlám vallástól. Nagyításért kattintson az alábbi térképekre.
A világ átlagát tekintve egy keresztény 9,3 évet tölt iskola padban, míg azokban az országokban, ahol a keresztény vallás kisebbségben van, csupán 7,3 év az átlag, de helytől függően persze elég nagyok az ingadozások. Az USA-ban, ahol a 2010-es 267 millióról 250-re 287 millióra fog emelkedni a kereszténység híveinek száma, ez majdnem 13 év tanulást jelent (a keresztény többséggel rendelkező országok közül egyébként Németország a listavezető 13,6 évvel). Ugyanekkor a szub-szaharai Afrikában, ahol a néhány évvel ezelőtti 510 millió helyett a század közepére várhatóan 1,1 milliárd keresztény lesz, átlagosan alig 6 évig tanulnak. De természetesen óvatosan kell bánni az afféle közvetlen és direkt összefüggések feltételezésével a tanulás és a vallás között, mint mondjuk: a sok oktatás kereszténnyé tesz (vagy fordítva), mert attól, hogy együtt jelennek meg, nem szükségszerű, hogy az egyik a másik oka legyen. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
December 26-án volt 25 éve, hogy a Szovjetunió hivatalosan megszűnt/felbomlott, és egy most decemberi felmérés szerint az ottaniak közel kétharmadának (egészen pontosan 63 százalékának) még mindig "negatív", és ezen belül is 32 százaléknak "nagyon negatív" érzései vannak ezzel kapcsolatban, míg alig 15 százalék találja "pozitívnak". Ami két szempontból is elgondolkoztató: egyfelől - természetesen - amiatt, hogy ezek szerint három emberből kettő nem örül neki, hogy a Szovjetunió megszűnt. Másfelől azért, mert ismét csak ezek szerint a volt szovjetek többsége számára a "kapitalizmusba való átmenet" nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Ez már csak azért is aktuális kérdés, mert egyre nagyobb problémát jelentenek a hamis hírek (fake news), melyek ellen például a Facebook most meg is próbál fellépni. A statisztikákból pedig az derül ki, hogy - nem különösebben meglepő módon - a leginkább azok a nyugat-európaiak hajlamosak azt gondolni, hogy egy, a médiában megjelenő beszámoló, állítás, statisztika stb. igaz, akiknél nagy és állami pénzből jól finanszírozott műsorszórók vannak. És közülük is leginkább a finnek: náluk az emberek közel kétharmada "hisz a híreknek". Az persze más kérdés, hogy még itt is bizalmatlan minden harmadik ember (és azt mindenki maga döntse el, hogy ez sok-e vagy kevés). A másik végletet Görögország képviseli, ahol tízből nyolc (!) ember nem bízik benne, hogy igaz lenne, amit a hírcsatornák mondanak neki. Persze érdekes lenne tudni a magyar arányokat is, de az sajnos nem szerepel a felmérésben. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Talán nem azokat, akikre gondolnánk, és a 2016 novemberi adatok szerint egészen biztosan nem minket. A lista élén ugyanis Nagy-Britannia áll: öt emberből kettőt nagyon is foglalkoztat a probléma, míg a második helyen lévő Németországban csupán alig valamivel kevesebb ember aggódik (38 helyett 37 százalék). Az USA-ban az embereknek valamivel több, mint egyötöde, Magyarországon viszont csupán 12 százalék találja nyugtalanítónak a dolgot. Az utolsó helyen álló Spanyolországban pedig még ennél is 1 százalékkal kevesebben. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Először is szögezzük le, hogy az egyes országokhoz rendelt IQ-érték nem azt tükrözi, hogy mennyire okosak vagy nem okosak az ott élők, hanem azt, hogy milyen az oktatás színvonala. Másodszor is: a térkép nem csak a puszta IQ-adatokat, hanem a különböző, oktatással kapcsolatos felmérések eredményeit is figyelembe veszi - de azért Magyarország így sem áll rosszul. Látványosan a legjobban ugyan a finnek teljesítenek (101 pont), és a közvetlen környezetünkben az osztrákok meg a csehek is jobbak nálunk 1 ponttal, de a saját 98 pontunkkal ugyanolyan jók vagyunk, mint a franciák - és jobbak, mint például a norvégok. Nagyításért kattintson az alábbi térképre.
A legújabb adatok szerint a munkanélküliséget tekintve jól állunk az EU-n belül, az egy főre jutó GDP-vel kapcsolatban viszont kevesebb (méghozzá sokkal kevesebb) büszkélkedni valónk van. Ami az előbbit illeti, jelenleg Görögországban a legrosszabb a helyzet (több, mint 20 százalékos munkanélküliség). A másik véglet Csehország: bőven 5 százalék alatt, míg minket olyan 5 százalék körülre számolnak, és csak négy országban jobb a helyzet (amely számítás persze nem veszi figyelembe, hogy a külföldön dolgozik, az szintén a statisztikát javítja). Ami pedig a GDP-t illeti, itt Luxemburg (egészen mellbevágó mértékben) listavezető - és nálunk is rosszabbul csak Bulgária, Románia és Horvátország teljesít. További részletekért kattintson a linkre; míg nagyításért kattintson az alábbi képekre.
