A 2016-os választások után mintha csak két, különböző nemzet lenne az USA-ban azt tekintve, hogy hol, melyik elnökjelöltre szavaztak, írja a Washington Post. Trump megnyerte magának a földterületek 80 százalékát, míg Clintonra a "sziget nemzet" szavazott: azok a népességkoncentrációk (pl. nagyvárosok), amelyek mintegy beékelődtek Trump "szárazföldi birodalmába". Meg persze ott voltak a "partvidéki demokrata" régiók is, akik Trump ellen voksoltak. Mindent egybevetve Clinton alig 530 ezer négyzetmérföldjével szemben Trump három millió négyzetmérföldet szerzett meg. Ugyanekkor a populációt tekintve "Clinton szigetein" él a lakosság 54 százaléka (174 millió ember) Trump 148 millió állampolgárával szemben. Nagyításért kattintson az alábbi képekre.
http://www.nytimes.com/interactive/2016/11/16/us/politics/the-two-americas-of-2016.html
Trump Amerikája:
Clinton Amerikája:
A legújabb adatok szerint a munkanélküliséget tekintve jól állunk az EU-n belül, az egy főre jutó GDP-vel kapcsolatban viszont kevesebb (méghozzá sokkal kevesebb) büszkélkedni valónk van. Ami az előbbit illeti, jelenleg Görögországban a legrosszabb a helyzet (több, mint 20 százalékos munkanélküliség). A másik véglet Csehország: bőven 5 százalék alatt, míg minket olyan 5 százalék körülre számolnak, és csak négy országban jobb a helyzet (amely számítás persze nem veszi figyelembe, hogy a külföldön dolgozik, az szintén a statisztikát javítja). Ami pedig a GDP-t illeti, itt Luxemburg (egészen mellbevágó mértékben) listavezető - és nálunk is rosszabbul csak Bulgária, Románia és Horvátország teljesít. További részletekért kattintson a linkre; míg nagyításért kattintson az alábbi képekre.
A lista élén ugyan nem mi állunk, de azért nekünk is előkelő hely jutott. Az elsők, vagyis a politikával kapcsolatban a legközömbösebbek a kolumbiaiak: náluk az emberek fele (!) csak a vállát vonogatja, ha a téma szóba kerül. Brazíliában és Portugáliában 41 százalék közömbös, nálunk pedig 36 százalék. Persze jó kérdés, hogy ennek konkrétan mi az oka, az viszont nem kérdés, hogy szerencsés-e a dolog, Ugyanis egyértelműen nem az: egy működőképes demokráciához a közügyek (és így a politika) iránt érdeklődő állampolgárok is kellenek. A lista másik végén Németország és Japán található: ezekben az országokban az emberek 95 százaléka számára nem közömbös a politika. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
És női vezetőt választottak. A történet ugyanis nem csak arról szól, hogy Trump nyert, hanem arról is, hogy Hillary Clinton nem. Jelenleg 15 nő által vezetett ország van, és az elmúlt fél évszázadban további 34 volt, ahol legalább egy alkalommal nő töltötte be a legmagasabb politikai funkciót - 145-ben viszont ez sosem fordult elő. Mindenesetre az első női miniszterelnök Sirimavo Bandaranaike volt 1960-ban Sri Lankán (azt követően, hogy a férjét: az előző miniszterelnököt meggyilkolták), de eszünkbe juthat Indira Gandhi is (India első miniszterelnökének, Nehrunak a lánya). Meg persze Angela Merkel és Theresa May - és eközben azt is érdemes észrevenni, hogy ők például nem politikus dinasztiák tagja. Meg azt is, hogy az ilyen női vezetők leginkább az 1980-as évektől kezdtek megjelenni Európában és Latin-Amerikában. Nagyításért kattintson az alábbi térképre.
Az amerikai Collier's magazin 1951-ben egy teljes számot szentelt a legjobb újságírók és illusztrátorok bevonásával annak a forgatókönyvnek, melyben azt követően, hogy Tito ellen 1952 elején merényletet hajtanak végre, és a szovjet blokk katonasága bevonul Jugoszláviába, nem csupán a III. világháború tör ki, de a szovjet katinai-ipari komplexumokra ugyanúgy atombombát dobnak, mint pl. New Yorkra vagy Londonra is. Az egész természetesen azzal fejeződik be 1960-ra, hogy a nyugati erők győznek. A hátborzongatóan részletes forgatókönyv az alábbi linken olvasható - nagyításért pedig kattintson az alábbi képre.
