A termékenység mérőszáma a nő/gyerek; az alábbi térképek azt mutatják meg, hogy ez miként változott az utóbbi évtizedekben. 1955-ben egyedül Luxemburgban lehetett arra számítani, hogy egy nőnek kevesebb, mint két gyerek fog születni, miközben Ruandában, Kenyában, a Fülöp-szigeteken és néhány más helyen a fertilitás több, mint 7 volt. Ugyanez Kínában valamivel több, míg Indiában valamivel kevesebb, mint 6-ra jött ki. 2005 után viszont már az emberiség 80 százaléka olyan országokban élt, ahol kevesebb, mint 3 gyerek született egy nőtőli.Ma pedig ez globálisan 2,3, ami éppen csak több a populáció fenntartásához szükségesnél. És hogy néhány konkrét példát is hozzunk: Iránban az 1980-as évek 6,3-e mostanra a svédek fertilitásával azonos, vagyis 1,9. Thaiföld esetében a fertilitás az 50-es években több, mint 6; harminc évvel később kevesebb, mint 4 volt és ma alig 1,5. Magyarországon pedig mára ennél is kevesebb. Nagyításért kattintson az alábbi képekre.
https://ourworldindata.org/fertility/
A különböző országokban és különböző időpontokban eltérő hosszúságú időt vett igénybe a családonként sok (esetünkben több, mint hat) gyerek születéséről, ami többek között a magas csecsemőhalandóságot volt hivatott ellensúlyozni, a kevés (esetünkben kevesebb, mint három) gyerekszülésre áttérni. Nagy-Britanniában a folyamat (1815-től kezdődően) még majdnem száz évet vett igénybe; és Lengyelországban is (1870-től kezdődően) kilencven évet. A másik véglet Kína (tizenegy ev, az 1960-as évektől) meg az ebben az értelemben rekordernek számító Irán: itt alig tíz évig tartott az átállás (az 1980-as évek közepétől). A tendencia jól látható: minél később kezdődik a folyamat, annál gyorsabban végbe megy. Nagyításért kattintson az alábbi képre.