Az 1960-as évek eleje óta világviszonylatban napi 2200-ról majdnem napi 2900-ra nőtt az egy emberre eső, naponta elfogyasztott kalória mennyisége. Ennek közel a fele gabonafélékből származik; egyötöde pedig zsírból és cukorból – és minden más osztozik a maradékon. Az alábbi, interaktív infografikán egyébként azt is lekérdezhetjük, hogy mondjuk Indiában, Kínában; az USA-ban vagy éppen Szomáliában pontosan milyenek az arányok (ez utóbbiban egy lakosnak átlagosan kevesebb, mint 1700 kalória jut – ellentétben mondjuk az USA-val, ahol több mint kétszer annyi: kb. 3600). További részletekért kattintson az alábbi képre.
http://www.nationalgeographic.com/what-the-world-eats/
Ez az ennyi globálisan majdnem az összes egyharmada, vagyis 1,4 milliárd tonna évente. Ebből a szempontból összességében nincs különbség a fejlett és a fejlődő országok között, és a legnagyobb ételkidobók között nem csak Ázsiát találjuk ott (Kína, Japán, Dél-Korea), de Délkelet-Ázsia mellett Európát és Oroszországot is. A különböző helyeken természetesen különbözőek a problémák: a fejlett országoknál például a mezőgazdasági túltermelés; a fejlődőeknél pedig az, hogy nem tudják megfelelően kezelni mondjuk a gyorsan betakarítandó, nagy mennyiségű termést. Részletekért kattintson az alábbi képre.