Mármint az amerikaiak szerint. 1986-ban, a hidegháború idején az USA-ban egy maximum 100-as listán 31-re értékelték az oroszokat abból a szempontból, hogy mit éreznek irántuk (igaz, korábban volt ez 25 is), de aztán 1990-re: még a Szovjetunió széthullása előtt ez az érték egészen 59-ig emelkedett. Azóta viszont nagy általánosságban folyamatosan romlik, és miközben nyáron még 40 volt, most már csak 32. Ugyanekkor Kína 41, Dél-Korea 53, Mexikó 55, Japán 60 és Kanada 76 pontot kapott (igaz, Észak-Korea csak 20-at). Nagyításért kattintson az alábbi képekre.
A különböző országokban és különböző időpontokban eltérő hosszúságú időt vett igénybe a családonként sok (esetünkben több, mint hat) gyerek születéséről, ami többek között a magas csecsemőhalandóságot volt hivatott ellensúlyozni, a kevés (esetünkben kevesebb, mint három) gyerekszülésre áttérni. Nagy-Britanniában a folyamat (1815-től kezdődően) még majdnem száz évet vett igénybe; és Lengyelországban is (1870-től kezdődően) kilencven évet. A másik véglet Kína (tizenegy ev, az 1960-as évektől) meg az ebben az értelemben rekordernek számító Irán: itt alig tíz évig tartott az átállás (az 1980-as évek közepétől). A tendencia jól látható: minél később kezdődik a folyamat, annál gyorsabban végbe megy. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Aki a II. Világháború környékén született, annak 90 százalékos esélye volt arra, hogy jobban keressen, mint a szülei, az 1985 körül született, mostani harmincasoknak viszont csak 50 százalékos, ami egyes álláspontok szerint sokat elárul a mai amerikai középosztály helyzetéről. Másfelől viszont azt se felejtsük el, hogy a Nagy Gazdasági Válság után születetteknek azért nem volt olyan nehéz több pénzt hazavinniük, mint az előző generációnak, vagyis ezek az eredmények csak az általános életszínvonallal/jóléttel együtt értelmezhetőek. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Mármint annak a gondolati játéknak a keretében, ahol azt nézzük meg, hogy milyen városok esnek ugyanarra a földrajzi szélességi körre (ahol a 0. szélességi kör az Egyenlítő), ahová az egyes európai fővárosok. A többi európai országok fővárosai pedig olyan neveket viselnének, mint Uálnbátor (Pozsony helyett); Vancouver (Prága helyett); Volgográd (Párizs helyett). Az alábbi térképről még annyit érdemes tudni, hogy a feketével írt nevek az északi, a kékkel írottak a déli féltekéhez tartoznak. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Ez már csak azért is aktuális kérdés, mert egyre nagyobb problémát jelentenek a hamis hírek (fake news), melyek ellen például a Facebook most meg is próbál fellépni. A statisztikákból pedig az derül ki, hogy - nem különösebben meglepő módon - a leginkább azok a nyugat-európaiak hajlamosak azt gondolni, hogy egy, a médiában megjelenő beszámoló, állítás, statisztika stb. igaz, akiknél nagy és állami pénzből jól finanszírozott műsorszórók vannak. És közülük is leginkább a finnek: náluk az emberek közel kétharmada "hisz a híreknek". Az persze más kérdés, hogy még itt is bizalmatlan minden harmadik ember (és azt mindenki maga döntse el, hogy ez sok-e vagy kevés). A másik végletet Görögország képviseli, ahol tízből nyolc (!) ember nem bízik benne, hogy igaz lenne, amit a hírcsatornák mondanak neki. Persze érdekes lenne tudni a magyar arányokat is, de az sajnos nem szerepel a felmérésben. Nagyításért kattintson az alábbi képre.