A délibb rész államaiban: egyre többen érzik úgy, hogy a demokrácia nem működik, miközben 2003-ban még a déli meg az északi részek leginkább ugyanúgy ítélték meg, és kb. az emberek 40 százaléka gondolta úgy, hogy rendben vannak a dolgok. Mára azonban a déli részeken csak az emberek 15 százaléka - miközben a demokrácia támogatottsága az északi részeken általában (bár nem kivétel nélkül) nőtt (persze nem csak a földrajzi helyzet számít: a demokráciamegítélése látványosan más pl. Ausztriában és Magyarországon). Az ellenérzésekben nyilvánvalóan jelentős szerepet játszik, hogy a gazdasági nehézségeket- gondoljunk csak Görögországra - nem sikerült megoldani, és sokan az EU problémamegoldási mechanizmusait okolják e miatt.Nagyításért kattintson az alábbi képekre.
Ami azonban nem az, mint aminek elsőre valószínűleg látszik. 1998-ban 398-an; 2014-ben valamivel kevesebb, mint 3500-an (egészen pontosan 3415-en) adták vissza az amerikai állampolgárságukat - két évvel később viszont már közel 5500-an (=5411). És még olyan véleményeket is hallani, hogy a lista nem pontos, és valójában több emberről van szó - de akárhogy is legyen, miközben egyáltalán nem egyszerű hivatalosan is amerikaivá válni, az utóbbi időben egyre többen tartják ezt egyre kevésbé kívánatosnak. Viszont ez egyfelől az Amerikai Egyesült Államok populációs politikájára vajmi kevés hatással van: 2015-ben (az utolsó évben, amelyről már teljes adatsorunk van), durván 730 ezren (=
Vagyis globálisan 19 százaléknak nem adatott meg még a legalapfokúbb alapfokú oktatás sem. Európában persze az emberek 98 százalékával nem ez a helyzet, de bár a 2 hiányzó százalék sem elhanyagolható, az igazi problémák nem itt vannak. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában tízből négy (egészen pontosan 41 százalék); míg a szubszaharai Afrikában 46 százalék nem fejezte be még az általános iskola első osztályát sem (de említhetnénk például Indiát is, ami szintén nem áll jól). A nők ezen a területen (is) hátrányban vannak: globálisan a férfiak 14, a nők 23 százaléka nem részesült alapfokú oktatásban sem. Részletek: az alábbi térképen.
Észak-Korea február 12-i nukleáris rakétatesztjéről a japán miniszterelnök azt mondta, hogy "teljességgel elfogadhatatlan"; Trump pedig azt, hogy az USA 100 százalékig Japán szövetségese mellett áll. A kilőtt rakétáról a szakértők eredetileg azt gondolták, hogy Musudan volt (3500 km hatótávval, amely így képes lehet az amerikai Guamot elérni); a jelenlegi álláspont szerint viszont egy szilárd hajtóanyagú Pukguksong-2 volt, amely fejlettebb technológiát képvisel, és bár egyes részletek még nem világosak, az azért egyértelműnek látszik, hogy Észak-Korea célja olyan nukleáris technológia kifejlesztése, amely fenyegetést jelent az USA-ra nézve, és - miként a The Economist fogalmaz - "kínai nyomásgyakorlás nélkül valószínűtlen, hogy Észak-Korea abbahagyja" a fejlesztéseket/kísérleteteket. Ma ugyan hajlamosak vagyunk úgy gondolni a nukleáris csapásmérő eszközökre/nukleáris fenyegetésekre, mint amik nem játszanak szerepet a világpolitikában (mondhatni, kimentek a divatból), de ez természetesen megváltozhat, és - ismét csak természetesen - nem hangzik éppen jól. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Az alábbi térkép azt mutatja meg, hogy 1790 és 2010 között miként tolódott mind nyugatabbra az Amerikai Egyesült Államok populációs súlypontja. Ez a függetlenség elnyerése után egészen a keleti parton, Marylandben volt, majd ahogy a nyugati területek elkezdtek benépesülni, fokozatosan tolódott mindinkább az ország belseje felé Virginián, Nyugat-Virginián, Ohion, Indianán és Illionison keresztül, és most már Missouriben járunk (egészen pontosan Plato városánál, kb. 1500 km-re a kiindulási ponttól). De persze még mindig messze vagyunk attól, hogy a populációs súlypont az ország közepére essen, tehát kérdés, hogy erre mikor fog sor kerülni - ha sor fog rá kerülni egyáltalán. Nagyításért kattintson az alábbi képre.