Az alábbi, amúgy nem éppen jó minőségű (viszont eredeti) ábra megmutatja, hogy a II. világháború során miként nőtt az angol földről felszálló bombázók hatótávolsága (viszonyítási pontként: jobbra alul München látható), és miként vártak elérhetővé újabb és újabb célpontok. A különböző bombázók természetesen nem egyforma ideig voltak képesek a levegőben maradni, és eközben olyan újítások is segítették a mind nagyobb távok megtételét, mint a ledobható (adott esetben laminált papírból (!) készült) üzemanyag-tartály. Nagyításért kattintson az alábbi térképre.
http://mapsontheweb.zoom-maps.com/post/153683513408/a-map-of-the-various-distances-that-wwii-escort
A Life magazin 1942-ben több, afféle "Ember a fellegvárban" térképet is közzétett arról, hogy a tengelyhatalmak (melyek ekkor sikereik csúcsán voltak) miként indíthatnának támadást az USA ellen. Az előzmény egy Philip Wylie sci-fi szerző írása volt annak a lehetőségéől, hogy az Amerikai Egyesült államok elveszítheti a II. világháborút, és bár ma már nem gondoljuk, hogy egy német invázió (tekintettel a meghódítandó területek nagyságát, populációját, ipari potenciálját, távolságát stb.) életszerű lett volna, azért mindenképpen érdemes ismerni ezeket az elképzeléseket. Részletekért (és további térképekért) kattintson az alábbi képre.
A térkép kivitelezése nem, a tartalma viszont annál izgalmasabb (és vitatottabb). Ugyanis azt mutatja meg, hogy a feltételezések szerint a nácik hol rejtették el a kincseiket a II. világháború végén. A különböző lehetséges helyszínek között egyaránt szerepelnek az Alpokban található tavak; dán tengerpartok és kastélyromok alatt futó alagutak (meg persze Latin-Amerika). Azt persze senki sem tudja, hogy mi az igazság - és az egészben a legelgondolkoztatóbb, hogy ha minden igaz, akkor még egy ilyen nagy népsűrűségű, sűrűn lakott és jól ismert területen is, mint Európa, ilyen jól el lehet rejteni valamit, ami nem is kicsi - és nem is keveset ér. Nagyításért kattintson az alábbi képre.