Legalábbis abszolút mértékben mindenképpen. Ráadásul Trump bejelentette, hogy a 2018-as katonai költségvetést 54 milliárd dollárral (vagyis mintegy 10 százalékkal) megnöveli, noha az már a jelenlegi is több, mint amennyit Kína, Oroszország, Franciaország, Japán, Indiai és Szaúd-Arábia együttesen költ a fegyverekre. Más felől persze az USA azzal, hogy a GDP-jének valamivel több, mint a 3 százalékát fordítja erre, GDP-arányosan jócskán le van maradva Szaúd-Arábia mögött (ahol ez több, mint 10 százalékkal nagyobb); és Oroszország is 5,4 százalékot szán erre a célra. Kína viszont mindössze 1,9 százalékot. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
https://www.statista.com/chart/8309/defense_-the-us-outspends-these-countries-combined/
Arányaiban valószínűleg nem ott, mint ahol gondolnánk, ugyanis Oroszországban csupán a halálos autóbalesetek kevesebb mint egytizedében játszik szerepet (ugyanannyiban, mint Németországban); és az USA-ban is "csak" az egyharmadában. Amúgy ez utóbbi, meg Ausztrália között mindössze 1 százaléknyi az eltérés - annál inkább van viszont Indiához és Kínához (ahol ez a szám alig 5, illetve 4 százalék), illetve Dél-Afrikához viszonyítva, ami a rekordot tartja 58 (!) százalékkal. Vegyük persze észre, hogy itt az ittas vezetés miatt bekövetkező halálozásokról beszélünk, és ha az utak (autók, vezetési stílusok) amúgy nagyon nem biztonságosak, akkor arányaiban kisebb lesz a részegség miatti tragédiák száma. Magyarország nem szerepelt a felmérésben, Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Az orosz állampolgárok majdnem fele (egészen pontosan 46 százalék) viszonyul pozitívan Sztálinhoz, a szovjet korszak diktátorához. Ez a legmagasabb érték az utóbbi 16 évben (azóta, hogy a Levada nevű közvéleménykutató cég 2001-ben elkezdte ezzel kapcsolatban szondázni az emberek véleményét, és amikor egyébként szintén magas: 38 százalék volt az elfogadottsága). Jelenleg 32 százalék "respektálja" Sztálint; további 10 százalék "szimpatizál" vele és a kedvelők közül a maradék 4 százalék egyenesen "csodálja". Ugyanekkor 10 százalék nem válaszolt; 22 százalék pedig semlegesen állt a szovjet diktátorhoz (ami egyben ezt jelenti, hogy többeknek van pozitív, mint negatív véleménye róla). Gorbacsovot és Jelcint viszont csupán 8, illetve 16 százalék találta pozitívnak. Részletekért kattintson az alábbi linkre.
December 26-án volt 25 éve, hogy a Szovjetunió hivatalosan megszűnt/felbomlott, és egy most decemberi felmérés szerint az ottaniak közel kétharmadának (egészen pontosan 63 százalékának) még mindig "negatív", és ezen belül is 32 százaléknak "nagyon negatív" érzései vannak ezzel kapcsolatban, míg alig 15 százalék találja "pozitívnak". Ami két szempontból is elgondolkoztató: egyfelől - természetesen - amiatt, hogy ezek szerint három emberből kettő nem örül neki, hogy a Szovjetunió megszűnt. Másfelől azért, mert ismét csak ezek szerint a volt szovjetek többsége számára a "kapitalizmusba való átmenet" nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Mármint az amerikaiak szerint. 1986-ban, a hidegháború idején az USA-ban egy maximum 100-as listán 31-re értékelték az oroszokat abból a szempontból, hogy mit éreznek irántuk (igaz, korábban volt ez 25 is), de aztán 1990-re: még a Szovjetunió széthullása előtt ez az érték egészen 59-ig emelkedett. Azóta viszont nagy általánosságban folyamatosan romlik, és miközben nyáron még 40 volt, most már csak 32. Ugyanekkor Kína 41, Dél-Korea 53, Mexikó 55, Japán 60 és Kanada 76 pontot kapott (igaz, Észak-Korea csak 20-at). Nagyításért kattintson az alábbi képekre.
Kétféleképpen lehet nagyon gazdagnak lenni: vagy saját erőből, vagy pedig mert a megfelelő családba születünk. Egyes országok gazdagjaira inkább az előbbi megoldás jellemző (leginkább Oroszországra, Kínára, Angliára és persze az USA-ra - ebben a sorrendben), máshol viszont az örökölt vagyon dominál - méghozzá sokak számára talán meglepő módon a leginkább Ausztriában. Itt a gazdagok majdnem fele "ezüstkanállal a szájában született", de Svédországban is több, mint a 40, míg Indiában és Németországban több, mint a 30 százalékuk ilyen. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Ha egy Mercator-vetülettel készült térképre nézünk, akkor az nem helyesen mutatja a különböző földrajzi alakzatok egymáshoz viszonyított nagyságát. Az alábbi ábrákból viszont kiderül, hogy míg Oroszország területi kiterjedését tekintve majdnem kétszer nagyobb az USA-nál, míg Afrika majdnem kétszer nagyobb Oroszországnál (és mindenki döntse el maga, hogy Oroszország nagy vagy Afrika kicsi). És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy hogyan viszonyul egymáshoz a Nagy-tavak meg az Egyesült Királyság területe. Az alábbi linken további érdekességek is találhatóak. Nagyításért kattintson a képekre.
2016. Szeptember 18-án Putyin a szavazatok 54 százalékát szerezte meg, és ez a győzelem olyannyira előre látható volt, hogy a szavazók több mint fele el sem ment. Többek között, mert úgy gondolták, hogy a választási eredmények nem tiszták. Miként egy statisztikai vizsgálat is ezt látszik alátámasztani: eszerint ha valaki manipulálja az eredményeket, ez kimutatható, mivel az emberek a statisztikaitól eltérő módon vonzódnak a kerek (öttel vagy tízzel osztható) számokhoz. Az alábbi grafikon ezt mutatja meg.
A három legnagyobb fegyverexportőr az USA, Orosz-, illetve Németország; őket Franciaország, az Egyesült Királyság és Kína követ a listán, a legnagyobb fegyvervásárló pedig - és ezt talán kevésbé gondoltuk volna - India. Az alábbi térkép azt is feltüntetni, hogy miként aránylik a fegyverekből származó bevétel a békefenntartásra szánt összegekhez, és valószínűleg senkit sem lep meg, hogy az előbbi minden, a fegyverüzletben részt vevő országban jócskán nagyobb az utóbbinál. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Az alábbi infografika azt mutatja meg mintegy ötven különböző paraméter figyelembe vételével, hogy az adott ország mekkora katonai erőt képvisel. Külön lekérdezhetjük tankra, repülőgépre stb., és és nem különösebben meglepő módon az USA áll az abszolút első helyen a GFP-t (Global Firepower) tekintve, míg Oroszország a második, Kína a harmadik és India a negyedik. Mi pedig a 122-ből az 59. helyet elfoglalva nagyjából Portugáliával, Tunéziával, Szlovákiával és Horvátországgal vagyunk egy szinten. Az utolsó helyre Szomália került. Interaktív részletekért kattintson az alábbi képekre.
A legutóbbi nemzetközi felmérés szerint a különböző országok lakosai különböző mértékben ugyan, de fogadókészek. Arra a kérdésre például, hogy a kormánynak többet kellene-e tennie a menekültekért (ha azok háború vagy üldöztetés miatt kénytelenek elhagyni az országukat), a kínaiak 86 százaléka válaszolta azt, hogy "igen", míg az ebből a szempontból legbefogadóbb európai ország Németország volt (76 százalék); a lista végén pedig Oroszország áll (26 százalék). Ami önmagában nem meglepő; annál meglepőbb viszont, hogy arra a kérdésre, hogy "személy szerint elfogadná-e, hogy háború vagy üldöztetés miatt idegenek érkezzenek az országunkba", a spanyolok 97 százaléka válaszolt igennel (és a németek 96 százaléka). Ismét csak Oroszországban viszont az emberek 2/3-a a nemre szavazna. Részletekért kattintson az alábbi képekre.
Hivatalosan kronizmusnak (cronysm) nevezik, és az a lényege, hogy a hozzánk közel állóknak juttatjuk a zsíros falatokat, és az utóbbi 20 évben Mexikótól Malajziáig egyre meghatározóbbá vált. Ami nem igazán jó hír: eközben a megfelelő kormányzati kapcsolatokkal rendelkező urambátyám kapitalisták vagyona közel négyszeresére nőtt - és ma mintegy 2 trillió (!) dollárt tesz ki. Természetesen megvannak azok a szektorok, ahol kimondottan könnyű a "személyes kapcsolatokból" meggazdagodni: ilyenek például a kaszinók, a védelmi szolgáltatások, az olaj és a pálma olaj- és így tovább. A kronizmussal kapcsolatban jelenleg a legjobban Németország, a legrosszabbul Oroszország teljesít (itt a GDP közel egyötödét teszik ki a mutyigazdagságok). Részletekért kattintson az alábbi képekre.
Talán meglepő, De Japánban a legnagyobb a bizalmatlanság: az emberek nem kevesebb mint 60 százaléka nincs meggyőződve róla, hogy a cége jól csinálja a dolgokat. A másik véglet Mexikó: itt 89 százalék meg van róla győződve, hogy de igen. AZ USA és Kanada pedig valahol a kettő között helyezkedik el a saját 64 százalékos "bízom a cégemben" eredményével. Kínában a bizalom 79; Indiában 83; míg Németországban 62; Oroszországban pedig 48 százalék. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
A Freedom House valamivel lejjebb sorolta a szabadságjogok szempontjából Magyarországot, mint tavaly (most pontosan annyi pontunk van, mint Dél-Afrikának; míg Mongólia vagy Románia valamivel jobban, India kicsivel rosszabbul áll). Persze velünk együtt lejjebb került például az USA is. Az évente megjelenő jelentés három kategóriát különböztet meg: szabad, részben szabad és nem szabad országok, és mi továbbra is az elsőbe tartozunk. Félszabadnak minősül többek között Ukrajna; míg Kína vagy éppen Oroszország egyáltalán nem az. Részletekért kattintson az alábbi képre, illetve interaktív térképre.
6
Ezen az infografikán egyetlen szempillantás alatt átlátható az űrkutatás (vagy inkább űrtevékenység) lényege 2010-ig, az űrsikló nyugalomba vonulásáig. Ugyanis 1957-től, a kezdetektől mutatja meg, hogy mikor, mennyi és milyen célú terhet juttattunk fel a világűrbe: katonait, tudományosat vagy kereskedelmit.Nagyon jól megfigyelhető például, hogy melyik évben hogyan arányul egymáshoz a szovjet/orosz űrtevékenység meg az amerikai; mikor kap nagyobb vagy éppen kisebb prioritást a békés célú űrtevékenység - és így tovább. Részletekért kattintson az alábbi képre.
Bár a legtöbb helyen igen, azért vannak országok is, ahol valamelyik másik social network a legnépszerűbb (és köztük olyanok is akadnak, amelyekről eddig valószínűleg nem nagyon hallottunk). Oroszországban például a 
A gazdasági szankciókat az USA mellett Oroszország, az EU és AZ ENSZ is kiterjedten használja a vele ilyen vagy olyan kérdésekben szemben álló országok ellen. Ha Clausewitz annak idején azt mondta, hogy "a háború a politika folytatása más eszközökkel", akkor mi most úgy fogalmazhatnánk, hogy a gazdasági szankció a háború helyettesítése más eszközökkel. Az alábbiak azt mutatják meg, hogy hogyan nézne ki a világ, ha a szankciók egyszerűen kiradíroznák az érintett országokat a térképről, és közben kapunk konkrét felsorolást is azzal kapcsolatban, hogy ki kit büntet. Részletekért kattintson az alábbi képekre.
Mármint melyik (első sorban) fejlődő országokban, a "szervezet" alatt akár kormányt, akár magáncéget stb. értve. Az alábbi interaktív infografika azt mutatja meg 66 országra és közel 35 millió hektár földre, hogy Kínától az USA-n és Franciaországon át Indiáig ki és hol vásárolt, hogy aztán élelmiszert termesszen rajta. Ehhez több, mint 400, nagy szerződést kötöttek meg 2006 óta: az angol Terra Firma Capital pl. több mint 3 millió hektárt vásárolt Ausztráliában; a kínai kormány több mint egymillió hektárt a Fülöp-Szigeteken; egy amerikai szervezet több mint félmillió hektárt Brazíliában - és így tovább (jobb oldalt a vevők listája). Interaktív részletekért kattintson az alábbi képre.
Egy most megjelent amerikai tanulmány szerint mintegy száz országból összesen kb 30 ez.ren csatlakoztak az ISIS-hez. Az utóbbi időben a volt szovjet tagköztársaságokból érkezők (első sorban csecsenek és dagesztániak) száma ugrott meg (300 százalékos növekedés), de megugrott tunéziaiak száma is. Az EU országaiból összesen több, mint 5 ezren érkeztek, az Észak-Amerikából viszont (a lakosság számára átszámítva) arányosan tízszer kevesebben. Részletekért kattintson az alábbi képre.
Az alábbi interaktív térképből leginkább az derül ki, hogy Magyarország – néhány más európai országgal együtt – inkább kivétel, mint szabály, ugyanis nekünk nincsenek területi vitáink arról, hogy mi tartozik hozzánk és mi nem (persze például Mongóliának vagy egyes afrikai országoknak sincsenek). Példának okáért sz USA-nak viszont annál inkább vannak – miként Oroszországnak, Kínának, Indiának, Ausztráliának, Spanyolországnak is. És így tovább. Ami persze nem jelenti azt, hogy a területi viták mindenütt egyformán hevesek lennének. De azért meglehetősen jellemzőek, bárhová nézzünk is. Részletekért kattintson az alábbi képre.
