De 466 még jobb lenne - amiben persze már a járulékos célpontok atombomba-igénye is benne van. Vagy legalábbis két héttel Nagaszaki után az amerikai légierő arra a következtetésre jutott, hogy egy megelőző atomcsapáshoz a Szovjetunió ellen ennyi atombombára lenne szükség, és szép akkurátusan azt is berajzolták a térképre, hogy melyik lenne a 15 elsődleges (Moszkva, Baku, Novoszibirszk stb.) és melyik az összesen 66 célpont. Eközben nem a populációs nagyság vagy a kulturális fontosság számított, hanem - értelemszerűen - az, hogy mekkora az adott hely háborús gyáripari kapacitása. Persze Mandzsúria atombombázása is felmerült, és további 10 atombombát szántak volna esetleges "nyugat-európai" célokra, és ismét csak 10-et "a hadszíntér stratégiai izolációjára" (pl. Szuezi-csatorna, Dardanellák). Meg néhány egyéb helyre is "kellhettek volna". A valóságban az amerikaiaknak 1948-ra volt csak 100 és 1951-re 400 atombombájuk, és persze élesen meg kell különböztetnünk egy ilyen "hány atombomba kellene ahhoz..." típusú kérdést az atombombák valódi bevetésétől - de az akkor is eléggé elgondolkoztató történet. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Vagyis: mennyit kapna az adott ország minden egyes szegénységben élő állampolgára, ha az ottani leggazdagabb ember teljes vagyonát egyenletesen szétosztanánk? A legjobban a norvégok járnának: John Fredriksen vagyonából (olaj és hajózás) mindegyiküknek több, mint 45 ezer dollár jutna (kb. 12 millió forint); de a ciprusiak és tajvaniak sem panaszkodhatnának. Bill Gates vagyonának elosztogatásával viszont az egyes amerikaiak csupán valamivel több mint ezer dollárt kapnának, míg a leggazdagabb indiai, Mukesh D. Ambani 22 milliárd dolláros vagyona alig valamivel több, mint 20 dollár pluszt jelentene honfitársainak. Nálunk pedig Csányi 200 milliárd forintos vagyonából minden szegénynek hozzávetőleg120 - 130 ezer forint jutna. Ezzel kb. Dél-Afrikával tartozunk egy kategóriába. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Ezen a listán olyan nevek szerepelnek, mint például a Dull (=Unalmas/Buta); a Worms (=Férgek); vagy éppen a Santa Claus, a Smartt (=kb. Okoss), vagy a Chili, a Ding Dong és a Parachute (=Ejtőernyő). Helyenként az ember csak találgat, hogy mi állhat a konkrét elnevezés mögött, de mivel azt szokás mondani, hogy egy vicc poénját sose magyarázzuk, úgyhogy én sem magyarázom ezt a térképet, amely minden bizonnyal nem csupán a számomra kimondottan szórakoztató. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
A három legnagyobb fegyverexportőr az USA, Orosz-, illetve Németország; őket Franciaország, az Egyesült Királyság és Kína követ a listán, a legnagyobb fegyvervásárló pedig - és ezt talán kevésbé gondoltuk volna - India. Az alábbi térkép azt is feltüntetni, hogy miként aránylik a fegyverekből származó bevétel a békefenntartásra szánt összegekhez, és valószínűleg senkit sem lep meg, hogy az előbbi minden, a fegyverüzletben részt vevő országban jócskán nagyobb az utóbbinál. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
A térkép a Los Angeles Examiner-ben jelent meg négy évvel az igazi Pearl Harbor-i támadás előtt, és a kiindulási pont az volt, hogy Japán, amely éppen akkoriban indított inváziót Kína ellen, nem fog itt megállni, hanem az USA nyugati részét is lerohanja (a gondolat ismerős lehet Philip K. Dick. Ember a fellegvárban című művéből is). És ahhoz, hogy lerohanja a nyugati partot és például Los Angelest is lebombázza, előbb Pearl Harborban meg kell semmisítenie az amerikai flottát. Amihez tegyük hozzá, hogy a Los Angeles Examiner annak a Hearst-nek a tulajdonában volt, aki akkor már évtizedek óta emlegette a "sárga veszedelmet", bár magát a fogalmat nem ő találta ki. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Egy 2016-os Gallup-felmérés szerint a legtöbb amerikai a legjobban a katonaságban bízik, de a kisvállalkozások és a rendőrség is relatíve jó eredményeket ért el. Mármint a többi kategóriához képest: a szervezett vallások például kevésbé élvezik az adófizetők bizalmát, a Legfelsőbb Bíróság még annyira sem, és akkor még nem is beszéltünk az utolsó helyen álló Kongresszusról (az USA törvényhozó testületéről): ez még az újságokhoz és a nem éppen bizalomra méltónak tekintett "big business"-hez képest is rosszul szerepel. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Méghozzá kimondottan látványosan. Az USA a II. Világháború befejeződése óta például 64 országgal kötött megállapodást (ez a Föld lakosságának kb. a negyedét jelenti). Az alábbi, interaktív térképen országra lebontva is lekérdezhető, hogy ki és kivel (nekünk pl. van egy csatlakozási pontunk az USA mellett Kanadához is), a diagrammos forma pedig talán még könnyebben áttekinthetővé teszi a dolgokat addig bezárólag, hogy Kínának jelenleg kizárólag Észak-Koreával van ilyen megállapodása. Részletekért kattintson az alábbi képekre.
Legalábbis az USA-ban úgy néz ki, hogy valóban az. 2009-ben majdnem 8 százalékot estek az eladások az előzőekhez képest, és a lejtmenet egészen 2015-ig tartott, 2016-ban viszont már tekintélyes pluszt tudtak felmutatni a könyvesboltok - bár az is igaz, hogy abszolút mércével mérve még mindig kevesebbet adnak el, mint a visszaesés kezdetén. Meg az is, hogy mint ahogyan az e-könyv előretörése (ami minden bizonnyal csak az egyik oka volt a papír alapú könyv visszaesésének) az eredeti várakozásokhoz képest nem hozott annyira drámai változásokat a könyvpiacon, ezt a felfutást sem szabad túlértékelni. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Mármint az alapján, hogy kik és milyen kötelékekben élnek együtt. Itt nem is annyira az az érdekes, hogy továbbra is a nukleáris család (anya, apa, gyerek vagy gyerekek) a legelterjedett, hanem az, hogy emellett hányféle kombináció létezik. A témával foglalkozó kutatók a nukleáris, az összetett és a kiterjesztett modelleken belül egészen pontosan 10 276 különböző fajtát különböztetnek meg. Az alábbi ábra csupán a top 50 megoldást mutatja be fentről lefelé és balról jobbra haladva a kevésbé gyakoriak felé. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Természetesen attól függ, hogy melyik ország színeiben indulunk. A briteknél ugyanis nem jár érte pénz, az amerikaiaknál pedig "alig' 25 ezer dollár - igaz, Németországban, Kanadában és Ausztráliában még ennél is kevesebbet fizetnek érte (az utóbbi két országban csak 15 ezer dollárt). A másik véglet Szingapúr, ahol az arany mellé több mint háromnegyed millió dollár is jár; de említhetnénk Indonéziát (383 ezer dollár) vagy Azerbajdzsánt is (255 ezer dollár). Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Bár az utóbbi évtizedekben csökken az USA-ban elkövetett bűncselekmények száma, a bebörtönzötteké nőtt, és jelenleg arányaiban jóval többet költenek a börtönökre, mint az alap- és középfokú iskolákra. 1991-ben száz ezer emberre 1311 elkövetés jutott, míg 2013-ban csak 689, viszont mintegy 2,3 millió ember ült börtönben, és ez rabonként több mint 31 ezer dollárba került, bár államról államra erősen változik, hogy pontosan mennyibe. A legdrágább a New York-i börtönök fenntartása (60 ezer dollár/fő), míg a legolcsóbb Kentucky-ban bebörtönzöttnek lenni (valamivel több mint 14,5 ezer dollár). És még ez is több, mint amennyi egy átlagos iskolásra jut (ami egyébként államról államra kevésbé ingadozik, mint a börtön költségei). Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Igen, vagy legalábbis erősen így tűnik, utoljára ugyanis 1976-ban fordult elő, hogy olyan jelölt tudott győzni, aki kevesebb kampánytámogatást szedett össze, mint az ellenfele (ez volt Carter Ford ellenében). Most Clintonnak majdnem négyszer annyija van, mint Trumpnek - és Obama is jobban teljesített ebből a szempontból mindkét győzelmekor (mint ahogy például Bush és Clinton is). Ami persze nem zárja ki, hogy ez alkalommal a pénzzel rosszabbul eleresztett jelölt jusson be a Fehér Házba, de - legalábbis a fentebbiekből - az sejthető, hogy nem ez fog történni (egyébként az is figyelemre méltó, hogy hogyan változnak elnökválasztásról elnökválasztásra az összegek). Nagyításért kattintson az alábbi képre.
A top 100-as listán az első helyen jelenleg J. Michael Pearson áll (Valeant Pharmaceutical International) több mint 143 millió dollárral (ami átszámolva ugye több mint 40 milliárd (!) forintnak felel meg), míg a századik "csupán" kb. 20 millió dollárt kapott. A nagy számítástechnikai cégek közül az Oracle CEO-ja például kilencedik; a szórakoztató iparból a Walt Disney pedig a tizenegyedik helyet tudta megszerezni, míg az éppen a napokban eladásra kerülő Yahoo! vezetője a tizennyolcadik, de sem az Apple-t, sem a Microsoftot nem találjuk a legjobban fizetett CEO-k listáján.Amúgy pedig az USA-ban egy átlagos CEO átlagosan 331-szer keres jobban, mint egy átlagos alkalmazott.Az alábbi kép csak az első 20-at mutatja - további részletekért kattintson az alábbi linkre.
Ez a 3200 km hosszú amerikai - mexikói határon húzódna, és bár tekintettel a természetes akadályokra (Rio Grande), "csak" 1000 km-t kellene megvédeni a 12 m magas fallal, így sem lenne éppen olcsó. A beton és cement valamivel kevesebb mint 1 milliárd dollárba kerülne, illetve a munkadíjakkal, szállítási költségekkel stb. együtt az egész összesen 15 - 25 milliárd dollárba ahhoz képest, hogy Trump mintegy 10 milliárd dollárról beszélt (és azt is felvetette, hogy mexikói pénzen kellene megépíteni). Nagyításért kattintson az alábbi képre.
A recept valójában egyszerű: olyat, amire nagy a kereslet, és innentől kezdve nem mindegy, hogy milyen zsánerben alkotunk. 2014-ben ugyanis az USA-ban látványosan a legkevesebbet a westernből adták el, de, bár a fantasyból majdnem négyszer annyi fogyott, mint a vadnyugati történetekből, ez a zsáner sem érhet a nyomába a romantikus regényeknek, illetve a legsikeresebb kategóriának: az általában véve fikciónak (miközben még a képregények is kétszer olyan jól teljesítettek, mint a sci-fi). És ami talán még ennél is fontosabb: teljesen átrendezi a könyvpiacot, hogy a szerzők számára immár az a legjobb üzleti modell, ha önmaguk adják ki a művüket, majd pedig az Amazonon keresztül árulják. Részletekért kattintson az alábbi linkre.
Nem csak aktuális, de jól összefoglalja az amerikai történelem egy fontos vetületét is 1856-tól máig. Infografika a republikánusok és demokraták közötti küzdelmekről az aktuális elnöki pozíció megszerzéséért olyan, valószínűleg nem mindenki által ismert részletekkel, mint például, hogy ki és mikor használta először a fotót és a filmet széles körben a kampánya során (Harding, 1920-ban mint republikánus); és mikor jelenik meg az első, melegségét nyíltan vállaló ember a jelölő gyűlésen (1972-ben, a demokratáknál). És így tovább. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
A Life magazin 1942-ben több, afféle "Ember a fellegvárban" térképet is közzétett arról, hogy a tengelyhatalmak (melyek ekkor sikereik csúcsán voltak) miként indíthatnának támadást az USA ellen. Az előzmény egy Philip Wylie sci-fi szerző írása volt annak a lehetőségéől, hogy az Amerikai Egyesült államok elveszítheti a II. világháborút, és bár ma már nem gondoljuk, hogy egy német invázió (tekintettel a meghódítandó területek nagyságát, populációját, ipari potenciálját, távolságát stb.) életszerű lett volna, azért mindenképpen érdemes ismerni ezeket az elképzeléseket. Részletekért (és további térképekért) kattintson az alábbi képre.
Nem a terrorizmus - az csak a második helyen áll 80 százalékkal. És nem is mondjuk a bevándorlás (70 százalék, 6. hely). És persze nem is a környezetvédelem, amely 52 százalékkal a 12 helyet tudta megszerezni a top 14-es listán, hanem a gazdaság: a válaszadók 84 százaléka tartotta ezt "nagyon fontos" kérdésnek, míg az LGBT emberek (lesbian, gay, bisexual, transgender) helyzetét (14. hely) 40 százalék. Nagyításért kattintson az alábbi képre.
Az alább grafikon 1960 és 2014 között mutatja meg, hogy melyik évben hány rendőrt öltek meg az Amerikai Egyesült Államokban, és az is kiderül belőle, hogy a legtöbbet (280-at) 1974-ben, míg tavaly 124-en estek erőszak áldozatául. Ugyanekkor a mostani dallasi rendőrgyilkosságok (öt halottal) a legtöbb hivatalos személy életét követelő, erőszakos akció volt szeptember 11 óta. Mindent egybevetve viszont bár 1974 óta is voltak kiugróan rossz évek, átlagosan egyre kevesebb rendőrgyilkosságra kerül sor az időben előre haladva. Nagyításért kattintson az alábbi képre.